Fonalakról

Mint minden munkánál, ugyanúgy a makraménál is az a jó, ha egyenletes a fonal vastagsága.

Ez sajnos a kenderzsinegnél nincs így. Vannak olyan részek, amik nagyon vékonyak, és vannak olyanok, amik két- háromszor olyan vastagok, mint a legvékonyabb rész.

Ezen felül problémát jelentenek a szálhibák is. Itt arra gondolok, amikor egyszer csak egy szép csomó kerül elő, esetleg egy olyan rész, ami úgy néz ki, mintha össze lenne csomózva a szál.

A makramézáshoz sem ártana a szép fonal, ezért alaposan meg kell nézni azt, a mit megveszünk. Már, amennyiben lehetőségünk van megnézni. A külső szemlélés különben sem láttatja azokat a hibákat, amik csak jó 10 méterrel odébb bukkannak fel.

Mit lehet tenni?

Amikor lemérjük a szükséges szálhosszt, alaposan átnézzük a zsineget. Ha pont a közepén van a hiba, akkor nyissz neki, és kezdjük újra  a mérést. A levágott darabot nem dobjuk ki, ha egy csomó volt a gond, simán levágjuk a szálról, és biztos meglesz hamarosan a fennmaradó zsineg helye. Egy másik munkában, esetleg olyan helyen, ahol rövidebb szálra van szükségünk.

Ha a szükséges hossz végefelé, az utolsó néhány centiméteren, akkor még annyira sem kell sajnálnunk. Ha a mérés túlvégén van, akkor közvetlenül a hiba előtt vágjuk el a szálat, valószínűleg nem okoz majd gondot, hiszen elég nagy ráhagyással számoljuk ki a levágandó szálak hosszát.

A lényeg az, hogy figyelmetlenségből, de spórolásból se dolgozzuk bele a munkába a foszló, illetve a hibás részeket, mert csak így lesz az elkészült makramé tárgyunk hibátlan, illetve szép.

A kisebb egyenetlenségeket meg nevezzük nyugodtan úgy, hogy rusztikus hatású anyagból készült.